Novellák
A varázsszemüveg
A novella elolvasásához kattints a képre
ajánló:
Szeretettel ajánlom mindenkinek ezt a novellát. A történet nem mentes a spirituális gondolatoktól, de inkább a nyitottságról szól. Szándékom szerint azt kívántam megfogalmazni, hogy bármilyen világnézetű legyen is valaki, ha elveszítjük a nyitott gondolkodásunkat, lassan körbevesszük magunkat olyan falakkal, ami meggátol minket abban, hogy meglássuk az igazságot.
A hang
A novella elolvasásához kattints a képre
ajánló:
Szeretettel ajánlom mindenkinek ezt a novellát. A történet nem mentes a spirituális gondolatoktól, de inkább a nyitottságról szól. Szándékom szerint azt kívántam megfogalmazni, hogy bármilyen világnézetű legyen is valaki, ha elveszítjük a nyitott gondolkodásunkat, lassan körbevesszük magunkat olyan falakkal, ami meggátol minket abban, hogy meglássuk az igazságot.
Versek
Pirkadat
Piros árnyalat kúszik a kékbe
s közben egy vízcsepp hullik a földre.
Egy csepp, egészen fentről
szinte a világ pereméről.
Az égbolt a vízzel vívja most harcát,
A nap is csak ezért mutatja arcát.
Múlik az éjszaka, s a hatalmas árnyék
ha maradna, én örökké fáznék.
Dél
Kereslek árnyék, kereslek szellő.
Vakít a fény és sehol egy felhő.
Találnék erdőt, nem erdőt, hegyet!
…hogy a tövében ülve csak veled legyek.
Gondolat ébred lassan a vágyból,
közben a napfény a hátamon táncol.
Azt súgja: dolgozz! Pihenj majd akkor,
ha építettél és elért az agg kor.
Alkonyat
Fénytelen szememben a szürkület vacog,
ám a hatalmas világ egyre csak fogy.
Életem deléről az itt maradt romok,
Őrzik a napfényt, mint vizet a homok.
Kell hát a takaró a reszkető testre,
míg a múlttal játszik a tompuló elme.
Bár most jön az éjszaka, a növekvő árnyék,
az eltűnő fénysugár azt súgja: Látsz még!
Elmentél
Fehéren fekszik a köd
odakint mindenen.
…most
Hideg és nyirkos a föld
csak te vagy énvelem.
Elmémben alakot ölt,
mikor elképzelem.
…hogy
Szívemben hagytad a tőrt,
elmentél nélkülem.
Te vagyok
Kimondhatatlan minden,
ami túl van az elmén
és máshol nincsen.
Mert itt benn,
csak én vagyok
és lelkem telén
egyedül maradok
sok értéktelen kinccsel.
Mulandó Kacatok.
Veletek kacagok.
Az életbe harapok.
Ám nem őrzök haragot.
Ha nincs már mi rágjon,
Ha nem hat a mámor,
A teremtő csendben,
Már lehetünk ketten.
Nézlek és megértem,
Fény vagy a sötétben.
Bár egyedül halok,
De Te is én vagyok!