A varázsszemüveg
Szeretettel ajánlom mindenkinek ezt a novellát. A történet nem mentes a spirituális gondolatoktól, de inkább a nyitottságról szól. Szándékom szerint azt kívántam megfogalmazni, hogy bármilyen világnézetű legyen is valaki, ha elveszítjük a nyitott gondolkodásunkat, lassan körbevesszük magunkat olyan falakkal, ami meggátol minket abban, hogy meglássuk az igazságot.
A hang
Egy könnyed, szatirikus hangvételű novella, az emberi gyarlóságról, a barátságról és a természet győzelméről, amit a technika felett aratott. A valóságnál nincs jobb rendező!
Pirkadat
Piros árnyalat kúszik a kékbe
s közben egy vízcsepp hullik a földre.
Egy csepp, egészen fentről
szinte a világ pereméről.
Az égbolt a vízzel vívja most harcát,
A nap is csak ezért mutatja arcát.
Múlik az éjszaka, s a hatalmas árnyék
ha maradna, én örökké fáznék.
Dél
Kereslek árnyék, kereslek szellő.
Vakít a fény és sehol egy felhő.
Találnék erdőt, nem erdőt, hegyet!
…hogy a tövében ülve csak veled legyek.
Gondolat ébred lassan a vágyból,
közben a napfény a hátamon táncol.
Azt súgja: dolgozz! Pihenj majd akkor,
ha építettél és elért az agg kor.
Alkonyat
Fénytelen szememben a szürkület vacog,
ám a hatalmas világ egyre csak fogy.
Életem deléről az itt maradt romok,
Őrzik a napfényt, mint vizet a homok.
Kell hát a takaró a reszkető testre,
míg a múlttal játszik a tompuló elme.
Bár most jön az éjszaka, a növekvő árnyék,
az eltűnő fénysugár azt súgja: Látsz még!
Jó szórakozás kívánok!
A szerző