Társadalomkritika: Merre megy a világ?

Társadalomkritika: Merre megy a világ?

A mágusok ideje című könyvben egy olyan társadalmi jelenséget feszeget az író, ami mindnyájukat érint. Egyikőnknek sem mindegy, hogy a társadalom, amiben élünk milyen. …És bár szeretjük magunkat függetlennek hinni attól, ami nem tetszik a közösségünkben, de ez csak önámítás. Mi is része vagyunk, sőt alkotó, formáló része. Így a társadalomkritika magunkra is vonatkozik.

 

Ízelítő a képre kattintvavárosMár a könyv első oldalán találkozunk ezzel a felvetéssel:

Társadalomkritika már az első oldalon

„Minden civilizáció, történelmi kor vagy birodalom ugyanazt az utat futja be. Megszületik, megerősödik, eközben van arra lehetősége, hogy valamilyen nagy, jelentős dolgot alkosson, majd elbukik. A bukás hol gyorsan, hol pedig lassan következik be. Így követik egymást ciklikusan a birodalmak, a civilizációk és a korszakok. Az ember sajátja, hogy mindig másban keresse a hibát, pedig mi vagyunk az okai és az okozói is minden bukásnak. A nagy dolgok születésének pillanatában szerintem valamilyen magasztos erő járja át az embereket. Megérezzük, hogy részei lettünk az alkotás, a teremtés szent pillanatának. Ez a pillanat összekovácsol bennünket, és egyben tart akkor is, amikor már a mindennapok igája alatt görnyedünk. Persze napról napra fogy a pillanat varázsa, de ennek ellenére megmarad az összetartozás érzése a büszke öntudattal, ami hatalmas tartást ad. Hiszen hősök voltunk. Hősök voltunk egy szent pillanatig.

Én nem vagyok társadalom tudós, aki megérti és szépen meg is tudja magyarázni ezeket a folyamatokat. Azzal sem vagyok tisztában, hogy miként jutunk el ebből a kegyelmi állapotból aztán odáig, hogy szemet hunyjunk a tolvajlás, a hazugság és az erőszak felett. Nem értem, hogyan válnak a teremtés magasztos hőseiből – vagy inkább azok leszármazottjaiból- a pusztulást megelőző, félelemtől reszkető, alantas lények. Talán a teremtés energiái ciklikusan ébrednek fel, vagy a keleti gondolkodók yin-yang világában mozgó ellentétes erők megléte az oka. Én ezt nem tudom. Az viszont biztos, hogy világunk túljutott régen a magasztos pillanaton. Már a megerősödés is megvolt, és aki figyelmes, az észlelheti a bukáshoz vezető jeleket.”

Idézet A mágusok ideje című könyvből.

jövő

Nincs kritika megoldás nélkül

Bár a szerző, már az első oldalon felveti ezt a problémát, és a történetben haladva az igazságérzetünk hamar kielégülni látszik, mégis mire a regény végéhez érünk, egészen más színben látunk mindent. …Ha hajlandóak vagyunk messzebb nézni és többet látni a világból, mint amit az anyag mutat, egészen új értelmét találjuk a világnak.

Vajon merre tartunk?

…Ha hajlandóak vagyunk keresni egy másik nézőpontot és azon keresztül szemlélni a dolgokat, akkor hamar rájövünk, hogy amit rossznak gondoltunk, amivel szemben a társadalomkritika megfogalmazódott bennünk, az erősen viszonylagos. Ráadásul kevesek képesek arra, hogy a mindennapok eseményeit történelmi távlatokban értelmezzék. Esetleg ennél is merészebb módon, akár életeken átívelő figyelemmel. Ezért felesleges aggódnunk amiatt, hogy társadalmunk merre tart, mert ilyen távlatokban szemlélve egészen bizonyos, hogy a megfelelő irányba. Természetesen nekünk mint egyénnek, ettől még megvan a magunk feladata, véleménye és értékelése a helyzetünkről, ami nem baj. Ez ösztönözzön arra, hogy többet tegyünk egy élhetőbb világért! Tegyünk érte, hogy élvezetesebb, tartalmasabb, biztonságosabb legyen az utazás, amit úgy hívunk, hogy élet.

 

Energiafonat

Vélemény, hozzászólás?