Volt idő, mikor azt mondták rólunk magyarokról, hogy mi vagyunk a mágusok népe. Ennek lehetett az is az oka, hogy nyelvünk igen régi, és rendkívül teljes. Ez abban az időben azért is jelentett elismerést, mert több kultúrában – mint például a Germánban is – azt tartották, hogy aminek tudod a nevét, azt az uralmad alá hajthatod. Odinnak ezért volt annyi neve, amit csak ő tudott megjegyezni. Ezért mondták rólunk, hogy: „a mágusok népe, mert mindennek tudják a nevét.”
A nyelv és a mágia
Fenti fejtegetésem természetesen nem számít nyelvészeti alaptételnek a magyar nyelvvel kapcsolatban. Inkább onnan közelíteném meg a témát, amit a mágiáról és a nyelvünkről tudok. Több értekezés készült arról, hogy mi magyarok azért lógunk ki kicsit a sorból, mert sajátságosan gondolkozunk. Én azt gondolom, hogy ennek az alapvető oka abban rejlik, hogy maga a nyelv, amin gondolkozunk, az a sajátos. Nyelvünk rendkívül képszerű. Ez alatt azt értem, hogy segít megmozgatni a fantáziánkat mert számtalan szavunk, kifejezésünk képi formában azonnal megjelenik az elménkben. Gondoljunk csak arra, hogy hány nyelven lehet még olyan cifrán káromkodni, mint ahogy azt mi csináljuk? Már csak ezért is a mienk lehetne a mágusok nyelve.
A mágia és a tudatalatti
Ahhoz, hogy valamilyen rossz szokástól megszabaduljunk vagy valami új dolgot beépítsünk, (pl. leszokni valamiről) a legcélravezetőbb, ha azt megtanítjuk a tudatalattinknak. Ezt tehetjük úgy, ahogy azt keleten alkalmazzák, mantrázva. Vagyis több százszor, ezerszer elismételjük, amíg az elménk egyszerűen beépíti és gondolkodásunk részévé teszi. Ez egy munka és idő igényes módja a tanulásnak, de szorgalommal jól alkalmazható. Ám van egy másik módja is az üzenet tudatalattiba juttatásának és beépítésének, ez pedig a vizualizáció. Egyszerűbben szólva, a képi megjelenítés.
A képeket a tudatalattink sokkal gyorsabban dolgozza fel, mint bármilyen más információt. Azt is mondhatnánk, hogy a képi megjelenítés a tudatalattink négysávos autópályája. Az így bevitt üzenet, nem igényel több munkát, szinte azonnal beépül. Ezért olyan fontos, a nyelvünkben rejlő vizualitás.
A teremtés és a vizualitás
A teremtés folyamata egyszerű. Először csak álmodozunk, ami leginkább vágyainkat tükrözi. Mikor ezekből a vágyódásokból már konkrét képet tudunk alkotni az álmodozásunkon keresztül, akkor késztetést érzünk arra, hogy foglalkozzunk vele. Elkezdünk tervezgetni. Aztán egyszer csak terveink megvalósíthatónak tűnnek. Akkor elkezdünk beszélni róla, ami az első lépés ahhoz, hogy az anyagi világba lépjünk vele. A beszélgetések, a tervezgetés szakasza után, pedig elkezdjük megvalósítani azt. A fizikai síkon is megteremtjük. Nyelvünk pedig egy olyan eszköz ehhez a teremtési folyamathoz, ami már az első lépésnél is hatalmas támogatást nyújt azzal, hogy segíti a képszerű gondolkozást.
A képszerű gondolkozás nem csak a tudatalattinkra hat. A tudatos gondokozásunkat is segíti. Így nyelvünk a tervezés és a megvalósítás szakaszában is hatalmas segítséget jelent.
Nyelvünk teljes megértése
Sajnos már régen nem értjük nyelvünket abban a teljességben, ami benne rejlik. Olyan mértékű szakralitás itatja át, ami ma már sokunknak semmit nem jelent. Persze ez nem baj. Én mégis azt gondolom, ha tudatában lehetnénk ennek, …ha megérthetnénk nyelvünket annak teljes (szakrális) valójában, egészen új távlatok nyílnának előttünk. …És eljöhetne újra „A mágusok ideje”
energiafonat