Ahhoz, hogy ezt a kérdést meg tudjuk válaszolni, először azt kell tisztáznunk, mi is a mágia! A mágusok ideje című regényben én a következőket írtam: „A mágia nem más, mint a világ egyes területeinek működési rendjében megfigyelt információk, összefüggések olyan halmaza, amire még nincs tudományos magyarázat.” Talán még azzal egészíteném ki, hogy ezen megfigyelések halmaza valamilyen rendszert, szabályszerűséget mutat, ami lehetővé teszi, hogy azt megtanuljuk, megértsük és alkalmazzuk.
A mágia és a szellemvilág
A mágia, mint korábban említettem, megfigyeléseink azon része, amit nem tudunk tudományosan megmagyarázni. Ez nem jelenti azt, hogy értelmetlen dologról beszélnénk. Pusztán annyit jelent, hogy amennyiben megértésre vágyunk, úgy ahhoz azzal a nyitottsággal kell hozzáállnunk, ami megengedi, hogy a tudományos megközelítésen túlról keressünk válaszokat. Ebben az esetben marad a hit, a vallás és a tudomány peremére szorult kutatások világa. Amennyiben elkezdjük bolygatni ezt a témát, hamar megállapíthatjuk, hogy ezen a téren a legősibb és talán legelterjedtebb irányzat a sámánizmus. Ám bármelyik területet is vegyük alapul, kutatásunk az energia és a szellemvilág – fizikai szemünk számára – láthatatlan tartományába vezet.
Mitől lesz fekete vagy fehér?
A fizikai síkon számtalan „mankót” hoztunk létre annak érdekében, hogy ezt a kérdést el tudjuk dönteni. Alapjaiban társadalmi együttélésünk normái határozzák meg, hogy cselekedeteinket hova soroljuk. A társadalmi együttélés szabályait korábban leginkább a túlélés határozta meg, ami civilizációnk fejlődése miatt egyre inkább háttérbe szorult. A fejlődés egyre biztonságosabb életet adott, ami együtt járt azzal, hogy magatartási szokásaink is jelentősen megváltoztak. Így megváltozott a jó és a rossz viszonyára vonatkozó gondolkozásunk is. Társadalmi értékeink tehát változó képet mutatnak.
Marad a jog?
Jogrendünk arra hivatott, hogy társadalmi együttélésünk zökkenőmentességének érdekében létezésünk és cselekedeteink bizonyos részeit szabályozza, hogy ezzel biztosítson kapaszkodót. Egyes cselekedetek ennek megfelelően társadalmi érdekből elítélendővé válnak, mások pedig követendővé. Ám gyakorta találkozhatunk a rendszer tökéletlenségével, ami újfent elgondolkodtat arról, hogy ezen szabályok vajon mekkora biztonsággal határozzák meg a jó és a gonosz fogalmát?
Akkor a mágia mitől lesz fekete vagy fehér?
…Ha a materiális világunkban ez a kérdés ennyire bizonytalan, akkor vajon a mágiában mi jelentheti a kapaszkodót? A korszakok változó társadalmi igényei egy emberöltőn belül is okozhatnak olyan változást, ami egyes esetekben akár teljes ellentmondással ítélkezik a jó és a rossz dolgában. (Erre talán az egyik legjobb példa a faji kérdés szabályainak alakulása az elmúlt ötven – száz évben.) Akkor a szellemvilágból táplálkozó, sokkal kevésbé kézzelfogható területen haladva vajon mi alapján tudjuk eldönteni, hogy mi fekete és mi fehér? A mágia is egyfajta szabályrendszer alapján működik. Ez a szabályrendszer vonatkozik ránk akkor is, ha jót és akkor is, ha gonosz dolgot teszünk. Ahogyan elkövetjük azt az csak egy gyakorlat vagy szakmai fogás, ha így jobban tetszik. Akkor mibe kapaszkodjunk?
Az ember magatartása határozza meg, hogy a mágia fekete vagy fehér!
A gyakorlatok, amiket alkalmazunk az esetek többségében se nem feketék, se nem fehérek. Az ember teszi azzá. Ezért én azt gondolom, hogy bármilyen bizonytalanná teszi is ez a mágia jellegét, van kapaszkodónk. A tiszta szeretet és a szabad akarat tisztelete olyan biztos alapot jelentenek, ami nagymértékben segít eldönteni a kérdést. Mert:
„A szeretet az egyetlen lámpás, ami minden körülmények között megmutatja a helyes utat. A mágia az egyetlen tudomány, ami használja ezt a lámpást, hogy feltárja az igazságot.” (Varga Szilárd: Az embertől Istenig)
Energiafonat